Örökbefogadott és menhelyes kutyák, BMX Flatland és a mindenki által utált MLM üzlet:

Az én történetem a DXN gyógygombás kávés online üzletben, 3. rész

Üdvözöllek, Takács Gergely vagyok, főállásban még tanárbácsi 15 kutyával és 2-3 biciklivel. (Nem, nem elírás a sok kutya, majd később kifejtem bővebben.)

Ha régi látogató vagy az oldalamon, akkor pár dolog már ismerős lehet számodra velem kapcsolatban, hiszen írtam korábban egy ,,Én történetem” és egy ,,Én történetem 2. részt”.

Ebben az írásomban szó lesz arról, hogy miért nem született egy jó ideje új bejegyzés az oldalamra. Egy kicsit természetesen próbálom ezennel megindokolni a lustaságomat is valahogy. 😊

Ha jobbam szereted a videókat, akkor nézd meg ezeket itt, nagyjából ugyanaz a tartalmuk, mint az alábbi írásomnak 😊

Miért koptatom a billentyűzetet másodállásban a tanári állás mellett?

Az online hálózatépítés előnyei

A DXN termékek közül első körben megismert Ganoderma gyógygombás kávék mellett pontosan az fogott meg ebben az üzletben, hogy itthonról, a szobám kényelméből a billentyűzetet koptatva építhetem fel az üzletemet.

Alapból mindig is visszahúzódóbb voltam, és bár korábban foglalkoztam egy céggel és termékeivel, aminek a direkt értékesítés volt a fő profilja. A DXN MLM-mel pont kapóra jött, hogy itt nincs kötelező járkálás a termékekkel, ha nem akarok, nem kell előadásokat tartanom, nem kell tapsikolós tömegrendezvényekre járnom. Pont eleget jártatom a számat általános iskolai angol nyelvoktatás címén ahhoz, hogy mire hazaérek, már csak csendet akarjak. Ez biztos szakmai ártalom nálam, vagy öregszem, mindenesetre egyre jobban értélelem azt, hogy a DXN Ganoderma üzletet internetes hálózatépítés formájában tudom építeni, és pihentetni a munkahelyemen megtépázott idegeimet.

Mit akarok elérni a gyógygombás kávé üzlettel?

Nem elég a nyári szünet, korlátlan szabadidőt akarok

Biztos rendkívül unszimpatikus, hogy pont tanárként akarok még több szabadidőt, hiszen ott van a tavaszi szünet, nyári szünet, őszi szünet és a téli szünet. Ha jól tudom, tanárként a szabadsággal, szabad napokkal még egyelőre jól állunk a más szektorban dolgozókhoz képest, de a szabadságvágyam még erősebb lenne, ha nem tanárként dolgoznék kevesebb éves szabadnapokkal.

Miért akarok több szabadidőt?

Hobbijaim átértékelése, fontossági sorrend

Korábban arról írtam, hogy akkor és annyit és ott akarok biciklizni (Flatland BMX-szel és hegyikerékpárral), amikor én akarom. Ez a biciklizés dolog átértékelődött nálam, mióta a Miskolci Állatsegítő Alapítványnál önkénteskesem.

Nem azt mondom, hogy nem fogok biciklizni, mert meg kell találnom az egyensúlyt az életben a dolgaim közt, de a menhelyes kutyáimmal és az örökbefogadott kutyáimmal való foglalkozás előrébb való, mint önző módon mindenféle bonyolult trükköket gyakorolni a „gyerekbiciklimen” vagy montival feltekerni egy erdei ösvényen, csak hogy utána legurulhassak. Most valószínűleg úgy hangzik, hogy nagyon leegyszerűsítem és lealacsonyítom ezt a két sportot, pedig nem ez a szándékom. Aki ismer, vagy hasonló sportokat űz, akár bármilyen sportot is, amit szeret és komolyan vesz, az tudja, hogy megvan a maga szépsége mind a BMX Flatland-nek a maga hálátlan, ízületgyilkos és rengeteg áldozatot követelő mivoltával, mint pedig a mountainbike-on való erdőjárásnak.

Ők is az én kutyáim, és bár nincsenek itthon velem, nagyon szeretem őket is.

A bicikli tárgy, a kutya érző, szerető lény

Mondhatnátok, hogy de jó, hogy erre rájöttem, nagy állatbarát lehetek… Itt most nem kell szó szerint ebbe a mondatba belekapaszkodni. A szabadidőm, az életem más fókuszba helyezéséről van szó. A BMX-re és hegyibiciklire most már úgy tekintek, mint amik valójában: tárgyakként, amik nem éreznek bezártságot, szeretethiányt, tartozni vágyást a menhelyen gazdira váró kutyákkal ellentétben.

A kb. 12 Másás kutyámra egyenként nagyjából 10-15 perc jut naponta, munka után ennyi időm van velük sétálni a menhely zárásáig, de ez a kb 2 és fél óra engem is eléggé elfáraszt egy időre. Az a napi egyenként kb 15 perc nekem az életemből, a napomból semmi, annak a kutyának, akit kiviszek én vagy a többi önkéntes társam viszont a mindenséget jelenti, ez a kevés idő a napjuk fénypontja. Egyszerűen nem tudom tőlük ezt megtagadni csak azért, mert elfárasztom magam az önző kis sportjaimmal, a saját magam vállveregetése miatt, egy jó montizás vagy egy Flatland trükkben való fejlődés miatt. Ha a menhelyes és saját kutyáimmal való foglalkozás után még marad energiám (nagyon ritkán), akkor hajrá.

Bringázz keményen, vagy sehogy!!! (Ride hard, or don’t!!!)

Jó kis szlogen. Kemény, tökös, motiváló…

Egyébként 1 éve nincs is mountainbike-om. Ami volt, sajnos „tönkretettem”, ahogy egy szerelő barátom szokta mondani. Első körben letört a hátsó váltófül, de a hátsó váltó is kapott sajnos. Aztán kiderült, hogy a karbon váz 2 helyen is repedt volt, és jobbnak láttam eladni, ebben az állapotában. Nagyon szeretnék kipróbálni egy 29”-os kerekű, mostani, modern vázgeometriával, 1×11-es vagy 1×12-es váltással, dropper-rel szerelt össztelós trail/enrudro bringát, de amellett, hogy nem két forint, most egyszerűen nem látom, hogy honnan lenne még erre is energiám és időm…

Most egyszerűen nem feleslegesnek tartom bármennyi pénzt is kiadni még egy biciklire a 2 BMX-em mellett (egy Street és egy Flatland BMX), mert a BMX-eimmel való gyakorlást is épphogy be tudom illeszteni a napirendembe, idő és energia téren is. Ha még montiznék is, amit amúgy nagyon imádok, az biztos már káros lenne az egészségemre, a sok kutyasétáltatás mellett. Persze lehet, hogy veszek majd mountainbike-ot, és kimegyek néha a Bükkbe, de én ha csinálok valamit, akkor azt komolyan szoktam, nem heti egyszer, hanem minimum egyszer naponta. Szóval a montizás most háttérbe szorult.

Ez nem baj, csak mivel mondtam, hogy átértékeltem a dolgaimat, ezzel együtt teljes a kép.

Keresztszalag szakadás, két lábban is

Sajnos kislány kutyám két hátsó lábában keresztszalag szakadás történt. Nem csináltunk semmi extrémet, mondják, hogy ez sajnos gyakori. Most, ennek a blognak az írásának pillanatában a balhátsó lábát már meg is műtötték, és az előírt 6 hét ketrecnyugalomból még (vagy inkább: már csak) 4 hét hátravan. Addig nem sétálhat, nem szaladgálhat, a kertben óvatosan lehet járkálni, de kényszerpihenő van szegénykémnek. Lehet, hogy furán hangzik, de ez engem is megvisel. Alapból az, hogy baja van a kutyusnak – bár mondják, hogy jobb lesz, mint új korában – de legalább annyira az is, hogy nem jöhet sétálni velünk.

A másik 2 kutyámmal azért ha nem is napi kétszer, de napi egyszer elmegyek sétálni. A napi két sétát azért csökkentettem le egyre, mert a kislányt nem akarom annyiszor itthon hagyni, mert furdal, sajnálom. Persze szabály szerint hagyom itthon, van egy kis szoba-kuckója matraccal, vízzel, árnyékkal, szellőzéssel, és nem nyugtatgatom, hogy majd jövök nemsokára, minden oké, ne félj. Az öreg „angyal” kutyáimnál sem volt és náluk sincs éppen ezért szeparációs szorongás: mikor várják haza a gazdit és aggódnak érte. Itt most én, a gazdi vagyok az, akit megvisel lelkileg ez a „kiközösítés”, de muszáj, hogy gyógyuljon meg hamar – és műthessék meg a másik lábát is. Hurrá.

Annak viszont örülök, hogy nem gerincbaj vagy valami belső szervi dolog. Mindig lehetne rosszabb a helyzet. Egy jó ideje megtanultam, hogy ne panaszkodjak. Most sem azt teszem, bár lehet, hogy épp az ellenkezője jön le. Ez csak egy kis helyzetjelentés a Kávékirálytól. Az „én történetem” legújabb része. Telis-tele olyan dolgokkal, amikkel szerintem sokan tudtok azonosulni. És ezekkel a kis dolgaimmal együtt én egy több, mint 30 éve sikeresen működő cégnél, a DXN-nél építem a nemzetközi üzletemet. Ha én tudom csinálni, akkor bárki. Az is, akinek nincs kutyája. Az is, akinek macskája van. Az is, aki nem biciklizik, hanem focizik. Vagy horgászik. Csak kell egy kis „nagyravágyás”, egy kis indok arra, hogy a szabadideje egy részét ráfordítsa az ember.

Passzív jövedelemmel a kutyákért

Nem csak a hobbijaimra, hanem a DXN-re sem nagyon marad energiám, hiába én ezt ülőmunkaként végzem a számítógépem előtt. De most, hogy ezt végre kimondtam, amint látjátok, ismét belevetettem magam az online munkába. Nem csak az én anyagi függetlenségem iránti vágy miatt, hanem a kutyák miatt is. Amint nekem több szabadidőm és pénzem lesz, a kutyákra is több időm lesz, mind a menhelyen, mind itthon. Nagyon jó lenne, ha hazánkban és a többi országban is úgy alakulna a helyzet, hogy nem lennének menhelyek, állategészségügyi telepek („gyepik”), de addig is szeretném komolyabban, anyagilak is támogatni elsősorban azt a menhelyet, ahová járok naponta, és utána minden szervezetet, akinek szüksége van rá. A gazdátlan kutyákat és macskákat.

Mi is ez a passzív jövedelem?

Létezik jövedelem munka nélkül?

Azt, amikor az ember úgy kap pénzt, hogy nem dolgozik, vagy munkanélküli segélynek, vagy passzív jövedelemnek hívják. A kettő természetesen nem ugyanaz. A passzív jövedelemért is keményen meg kell dolgozni, de egy idő után megy minden magától, visszatérnek a vásárlók anélkül, hogy én ,,fenyegetném” őket, hogy vegyenek kávét. 😊 Ez egy nagyon lebutított magyarázata a passzív jövedelemnek, ide kattintva olvashatsz róla bővebben: átverés a passzív jövedelem?

A passzív jövedelmet és az ezzel járó korlátlan szabadidőt nem adják ingyen a DXN-nél sem. Benne van magában a ,,hálózatépítés” szóban is: építeni kell, mert magától nem épül fel. Ez angolul kicsit ütösebb megfogalmazású: ez NetWORK Marketing, nem pedig NOTwork Marketing. Nyelvtan érettségin biztosan megbuknék ezzel a magyarázattal: a ,,work” szó munkát jelent, a ,,not” pedig tagadó szó, tehát a hálózatépítés munkával jár, nem pedig ,,nem munkával”. (De jó, hogy nem magyar tanár lettem… 😊 )

És milyen jó, hogy inaktivitásom ellenére egy centit nem estem vissza arról az üzleti szintről, amit eddig elértem! A DXN kávé üzletben ezt is nagyon szeretem! 🙂