Kapuzárási pánik miatt adtam a fejem a DXN Ganoderma kávés online üzletépítésre?
De mi is az a kapuzárási pánik (életközepi válság)?
*Előre is megjegyezném, hogy sem természetgyógyász nem vagyok továbbra sem, sem pszichológus, szociológus, csak egy túl sokat rizsázó tanár, aki Network Marketing üzletet épít a neten
Internetes források szerint az életközepi válságot mind nők, mind férfiak is megtapasztalhatják akár már a harmincas éveik közepétől egészen a 60-as éveikig. A kapuzárási pánik egy olyan pszichológiai krízis, melyet az idő múlásától és ezáltal az ember lehetőségeinek a fogyásától való félelem vált ki.
Akik ezt a válságos életszakaszt elszenvedik, szembesülnek a valóra nem váltott álmaikkal és céljaikkal. Tipikus jelenségként írják le a drágább sportautók vásárlását és a jóval fiatalabb nőkkel való viszonyt is férfiaknál.
Fura dolgok, amiket 40-esek tesznek
Ha csak alapból azt nézzük, hogy vannak olyan 40 év fölötti férfiak és nők, akik elkezdenek költekezni, új dolgokat kipróbálni, esetleg újrakezdeni egy réges-rég feledésbe merült hobbit vagy sportot, ami esetleg a koruk miatt furcsának tűnik, akkor ez talán kicsit fura jelenség lehet, de nem feltétlenül rossz, negatív vagy nevetséges. Talán eddig nem tehették meg vagy anyagi források, vagy idő híján, és miután lett idejük, pénzük azokra a dolgokra, amikre fiatalabban nem volt, most, kicsit idősebben sokak számára már „csudák”, csodabogarak.
Az én esetemben, mikor 40 év fölött elkezdtem gördeszkázni, úgy, hogy gyerekkoromban pár hétig gurulgattam csak, volt, aki megjegyezte szó szerint, hogy „ez egy baromság”. A deszkázást inkább vékony tizenéves srácokkal azonosítják, nem pedig hozzám hasolnó apatestű negyvenesekkel, pedig vagyunk bőven, nem csak negyven feletti deszkások, hanem BMX-esek is, mind Flatland, mind Street, Dirt vagy Park stílusokban is.
De miért is blogolok most kapuzárási pánikról?
Aki egy ideje követ, talán már kezdi sejteni, hogy valamilyen szinten kifigurázom majd a dolgot, poénra veszem, és egy újabb alkalomnak tekintem arra, hogy összehozzam az életközepi válságot az online gombáskávé üzletemmel.
Ha te is így gondolod, akkor gratulálok, igazad van! 😊 Nyertél egy ingyenes DXN törzsvásárlói tagságot! 😊
Viccet félretéve, az én esetemben a kapuzárási pánik már sok éve jelen van. Attól félek, hogy nyugdíjas koromig fog záródni nap, mint nap utánam az iskola kapu, és beleragadok végleg ebbe a mókuskerékbe, amit a jelenlegi, maga után rengeteg kívánni valót hagyó oktatási rendszer hordoz. Továbbra is kitartok a kezdeti célom mellett: nem tanárként akarok 65 évesen nyugdíjba menni, hanem passzív jövedelemből akarok élni, jóval a nyugdíjkorhatár előtt.
Introvertáltak internetes kávé üzlete
(Ez alapból egy külön blogbejegyzés címe is lehetne, de most elsütöm ide)
Ha te, aki most olvassa ezeket a sorokat, szintén tanár vagy, talán elgondolkozol rajta, hogy mit keresek még a pályán. Megértelek. Alapjában véve inkább visszahúzódó természetű vagyok. Ha nem kérdeznek, simán elvagyok magamnak, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy bajom van bárkivel is.
Mostanában sajnos nagyon leszívja az energiámat a kötelező kommunikáció munka közben, és se kedvem, se energiám nincs ezen kívül még „szépkedni”. Konkrétan belefásultam abba, hogy reménytelen helyzetekbe kerülök nap, mint nap, amiket mégis úgy kell megoldanom, hogy mindenkinek jó legyen. Beszéltem több, hasonló háttérből jövő tanárral is, ők értik, mire gondolok, mert sajnos ugyanazt élik át, mint én a mindennapi munkájuk során.
Egy alapból stresszes, eszméletlenül zajos és nehéz emberekkel teli munkahely miatt is gondolom úgy, hogy számomra az online hálózatépítés az ideális, ahol hogyha nem akarok, nem kell személyesen találkoznom senkivel, nem kell előadásokat tartanom, sőt, nem kell házalnom és nyomulnom sem.
Aki igazán ismer, az tudja, hogy megteszem a tőlem telhetőt a napi munkámban, amennyire a körülmények engedik. Szeretek tanítani. Rövid távú célom az, hogy főállásban bekerüljek abba a középiskolába, ahol jelenleg óraadóként dolgozom. Ebben az iskolában érettségiztem még időszámításunk előtt, mikor a dínók trappoltak a mostani Miskolc helyén. Annyira megfogott a stresszmentes, emberi hangulat, ami az iskolába uralkodik, hogy elgondolkodtam rajta, hogy mikor majd passzív jövedelmem lesz, akkor is talán hobbiból folytatni fogom a tanítást ott.
Persze nem minden iskola ilyen jó. Az, hogy mitől jó egy iskola, most nem mennék bele részletesebben, viszont egy nem jó munkahely kapujának napi szintű zárása mögöttünk nem egy szívderítő dolog, egyesekből talán pánikot is válthat ki, olyannyira, hogy nyitottak megismerni egy olyan lehetőséget, amitől elfeledik az összes életközepi válságukat és kapuzárási pánikjukat is.
*Megjegyezném, hogy marketing szakember sem vagyok, de ha ez a blogbejegyzés megpendített benned pár húrt, aminek hatására kipróbálod ezt a csodálatos kávét, és talán még a mindenki által utált MLM üzletet is sikerült kicsit szimpatikusabb fényben feltüntetnem, akkor már megérte, nekem is, és neked is! 😊